Harmadik éj.

-Az van hogy én egy ... - de itt Rachel megállt és nem bírta folytatni a mondatot.
-Hogy te egy ? ? Mi van Rachel mondd már. Ne játssz az idegeimmel kérlek. - mondta Daniel és szinte már majd szét robbant.
- Szóval nem egy átlagos ember vagyok. Érted ? Én nem olyan vagyok mint te vagy egy másik ember az utcán. Figyelj Daniel tudom hogy most talán már meg is  bántad hogy megismertél de kérlek még ha így is érzel ne mondd el senkinek a titkom. Ez az egyetlen kérésem.
A fiú csak ült és tátott szájjal bámult maga elé. Látszott rajta hogy nem tudta felfogni amit Rachel mondott neki. Lehet hogy jobbra számított de ezt nem közölte. Körülbelül negyed óra eltelt és csak bámulták egymást. Se szó se beszéd.
- Mi az amitől más vagy ? - kérdezte megtörve a csendet.
- Minden este tíz óra után van egy ember aki meg akar ölni ha egyedül vagyok és ha egy csepp véremet is kihullajtja  abban a pillanatban meghalok.
- Ezt hogy lehet megakadályozni ? Mert biztos van valami ami ezt megállítja. Nem élhetsz így életed végéig. Vagy egyáltalán ez mióta van és mitől ? - szerencsét lennek annyi kérdés szállingózott a fejében.
- Először is. Természetesen meglehet akadályozni. Egy elixírrel. Amiről fogalmam sincs hogy hol van és mi van benne aminek ekkora hatása van. Másodszor pedig. Amikor 5. osztályba léptem akkor történt az egész. Anyuék már akkor is külföldön dolgoztak. Haza fele mentem a kézilabda edzésről amikor valaki hirtelen megragadta a vállam , hátra rántott és megfojtogatott. Aztán csak egy szúrást éreztem  a nyakamban végül már annyiszor megszúrt hogy már nem éreztem a nyakam. A szemem előtt minden összefolyt és a földre estem. Másnap reggel tértem magamhoz. Mindenem ugyan olyan volt semmi sem változott , normális ember voltam. De este valaki kopogott az ajtón , én kinyitottam és csak egy kés lógott ott. Azt hittem hogy valami buta tréfa de a következő pillanatban rá kellett döbbennem hogy nem. A kést egy öreg , ráncos kéz szakította le a madzagról és felém irányította. Elkezdtem futni , felszaladtam az emeletre bezárkóztam a szobámba de hallottam hogy ő nem adja fel. Ütötte az ajtót teljes erejéből. Míg be nem törte azt. Nem volt más menekülési utam csak az ha szembe szállok vele. Ahogy közelített felém kikaptam a kést a kezéből és belé döftem. Mindez pár másodperc alatt zajlott le. A férfi a földre hullott. Maszk volt rajta. Nem volt semmi bátorságom hogy megnézzem ki rejtőzik alatta. Férfi volt az már biztos. Amikor a nap felkelt ő eltűnt. De mindaddig a szobám padlóján feküdt vér tócsával körülötte. Gondoltam sőt biztos voltam benne hogy vissza fog jönni. Ezért esténként a közeli hotelbe menekültem. Ott tudtam hogy nem vagyok egyedül. Van aki vigyáz rám. Azóta így élek. Minden estém a hotelba. Szinte már törzs vendég vagyok. Apuék csak hétvégénként jöttek haza volt mikor akkor sem. Tehát ennyi. Valószínű hogy soha de soha az életben nem fogom megtalálni azt a rohadt elixírt és így kell leélni az életem. Ez van megírva. Sajnos.
- Ne aggódj. Mindent megfogunk tenni azért hogy megtaláljuk. - nyugtatta a fiú és átölelte Rachelt.
- Akkor nem félsz tőlem ? - kérdezte.
- Kéne ? - mosolygott vissza.
A lánynak hatalmas kő esett le a szívéről. Egy titkot már tud de azt hogy mikor vallja be neki hogy ő nem csak barátságot szeretne senki sem tudhatja.
- Na de nekem hamarosan mennem kell a hotelba úgyhogy ha nem bánod én összepakolom a cuccom.
- Hotelba ? De hogy is. Semmilyen hotelba nem mész mostantól. Én itt leszek és vigyázok rád. Ma este nálam alszol oké ?
- Nem tehetsz ekkora szívességet. Ez már túlzás lenne.
- Mire való egy barát ha nem erre ? - kacsintott rá.
-Hát igen. Egy BARÁT. - suttogta a lány maga elé.
-Mit mondtál ? Bocsi de nem értettem.
-Ja semmit. - füllentett Rachel.
-Na pakold a cuccod és menjünk.
-Rendben , Daniel köszönöm. Egyszer majd meghálálom.
-Ez nem szívesség. Nem hagyhatom hogy egy hotelba töltsd le minden estéd.
Összepakolta a cuccát eltette a könyveit és indultak is.
-Mit fognak szólni a szüleid ?
-Semmit. Mert ma este nincsenek otthon.
Danielék lakása gyönyörű volt. A ház berendezése is kimutatta hogy nem valami szegények.
-Zavar ha mellettem kell aludnod ? Vagyis nem szívesen hagynálak egyedül a vendég szobában.
Amikor lefeküdtek aludni akkor Daniel átölelte hátulról Rachelt , nyomott az arcára egy puszit és aludt tovább.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------
                  Bocsánat hogy késtem és hogy megint rövid lett. De tényleg semmi időm nincs. :/