Rachel csak unottan ült a padban és várta hogy jöjjön a tanár , aki már vagy 10 percet elszalasztott az órából. A lánynak nem voltak sok barátja vagyis ha jobban mondjuk egy sem ő inkább élte a saját kis magányos életét. Nem foglalkozott mások véleményével és soha nem is érdekelte hogy diáktársai mit fecsegnek róla. Szülei külföldön dolgoztak. Csak a hétvégén jöttek haza , Frankfurtba de akkor sem mindig. Ezért Rachel egyedül élte hétköznapjait. Általában már minden nap délután három óra körül hazaért csak szerdánként nem , mert akkor kézilabda edzése volt. Neki talán ez volt az egyetlen dolog amiben ki tudott kapcsolódni.
-Jó reggelt mindenkinek . - üdvözölte őket a tanár de nem csak egyedül lépett be a terembe . - Ő itt Daniel Hots az új osztálytársatok . - mondta a fekete hajú fiúra mutatva aki csak unalmas arcot vágott és levágódott egy üres padba ami Rachel mellett volt.
A nap hamar letelt de a fiúval senki sem foglalkozott. Csak Rachel érdeklődését keltette fel , mert ő igazán helyesnek találta.
Amikor Rachel haza fele igyekezett arra lett figyelmes hogy az új fiú , Daniel megy utána . Rachel rögtön hátra fordult .
-Szia . - köszöntötte . - Hogy tetszik a suli ? Találtál barátokat ? - és még lejtett egy kis mosolyt is arcára ami majdnem oda is fagyott mert oly hideg volt hogy a lábait már a kint töltött 5 perc után nem is érezte .
- Szia . Hát nem nagyon nyűgözött le . A barátokról meg nincs sok mindent mondanom mert te vagy az első aki ide jött hozzám . De viszont azt észre vettem hogy veled sem nagyon beszélgetnek . - tágított rögtön a fiú Rachel felé hisz örült hogy valaki legalább megszólította.
-Tudod én nem vagyok az a barátkozó típus . Talán ezért nem .
-Akkor én ? Hogy hogy idejöttél ? - kérdezett rögtön vissza a fiú akinek nagy döbbenet ült ki az arcára.
-Te valahogy szimpibb vagy így rögtön az első nap , pedig őket már elég rég óta ismerem .
Egész hazáig elbeszélgettek, amikor a fiú már épp elköszönt volna a lány megkérdezte hogy nem -e menne be hozzá meginni egy bögre forró teát. Nagyon jól eltöltötték az időt sokat nevettek , a fiú mesélt a régi iskolájáról és el is repült az idő .
-Te jó ég . Már 8 óra ? - kérdezte a fiú miután megnézte a telefonján az időt.
-Hú. Ez tényleg elég gyorsan eltelt. - mosolygott Rachel . - Kikísérjelek ?
-Ne fáradozz. Kitalálok. De ha gondolod kikísérhetsz.
Rachel miután elment Daniel összepakolta a cuccait és elment a szokásos hotelbe ahol az éjszakát szokta tölteni. Mivel szülei külföldön vannak és egyedül nem maradhat muszáj valahova mennie ahol nincs egyedül.
Amikor oda ért már be esteledett csak bejelentkezett és már is ment a szobájába.
Szülei nem tudták hogy a 17 éves lányuk nem az átlagos emberek közé tartozik hisz soha sincsenek itthon mondjuk Rachel egyébként sem szándékozná elmondani nekik sőt SENKINEK SEM .
Ahogy este tíz órát ütött az óra hirtelen valami a fejébe csapott és átváltozott előholtá. Amin nem kell sokan érteni mint hogy farkas lett vagy más egyéb. Ugyanolyan arca volt nem esett le a keze se a lába. Csupán csak ha megvágta magát és akár egy vércseppje is kihullott este tíz óra után rögtön meghalt volna. Miután megtörtént az úgymond 'átváltozás' rögtön le is feküdt aludni.
A hotelben biztonságban volt , tudta hogy itt nem támadhatnak rá mert nincs egyedül. Vannak más lakosok is ,még ha nem is abban a szobában de a hotelben több százan szállnak meg.
Egyszer csak megcsörrent a telefonja .
-Tessék , ki az ? - szólt bele a telefonba eléggé kómásan.
- Daniel vagyok. Rachel apukádék hazaértek ? Mert egy férfi alak mászkál a házban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése